Az elektronikai hulladék jelentős része ismeretlen helyen végzi

Világszerte egyre nagyobb problémát jelentenek az elektronikai hulladékok: 2019-ben például 53,6 millió tonna keletkezett, amelynek több mint 80%-a ismeretlen helyen - nem hivatalos hulladéklerakóhelyeken, hulladéktelepeken, bontókban stb. - végezte, és amelyből csupán 10 millió tonna volt az a mennyiség, amelyet dokumentáltan és megfelelően hasznosítottak újra. Magyarországon szerencsére jobb a helyzet, de így is évente több tízezer tonnányi elektronikai hulladék marad ki az újrahasznosítási rendszerből, és végzi például a kommunális hulladékban.

A hulladékká vált elektromos és elektronikus készülékek megfelelő kezelése, újrahasznosítása részben azért fontos, mert potenciálisan káros, környezetszennyező anyagokat tartalmaznak, részben pedig azért, mert jelentős nyersanyagforrást - köztük nemesfémforrást - jelentenek. Ez azt jelenti, hogy nincs helyük sem a háztartási hulladékban, sem a lomtalanításra kitett dolgok között, hiszen hazánkban is kiterjedt rendszer segíti e készülékek begyűjtését és szakszerű feldolgozását.

Az ENSZ adatai szerint[1] 2019-ben a világon összesen 53,6 millió tonna e-hulladék keletkezett, aminek alig több mint egyhatodát (17,4%) hasznosították újra, a fennmaradó 44,3 millió tonnás mennyiség sorsa pedig ismeretlen: ezek az eszközök valószínűleg hulladéklerakókban végezték, nem dokumentált módon kereskedtek velük, vagy környezeti szempontból nem biztonságos módon hasznosították újra. A probléma évről-évre súlyosabb, hiszen 2014-ben még "csak" 44,4 millió tonna e-hulladék keletkezett a Földön, ehhez képest 2030-ra már közel 70%-kal nagyobb, 74,7 millió tonnás mennyiséggel számol az ENSZ.

Az újrahasznosításban globálisan Európa viszi a prímet, de a kép így is felemás. A kontinensünkön keletkezett 12 millió tonna e-hulladék 42,5%-át gyűjtötték be és hasznosították újra dokumentáltan, szabályszerűen, ami toronymagasan a legjobb arány, de a hulladékmennyiség több mint fele továbbra is szemétként végzi.

Az Európai Unióban az összes begyűjtött e-hulladék több mint felét a kidobott a háztartási nagygépek - például mosógépek, villanytűzhelyek - teszik ki[2]. Ezt követik az informatikai eszközök (laptopok, nyomtatók), a szórakoztató elektronikai cikkek és napelemek, valamint a háztartási kisgépek (például porszívók, kenyérpirítók). Az összes többi kategória - például elektromos szerszámok és orvostechnikai eszközök - együttesen az összegyűjtött e-hulladék csupán 7,2%-át teszik ki. Az újrahasznosítási gyakorlatok tagállamonként eltérőek: 2017-ben Horvátország az összes e-hulladék 81,3%-át, Málta pedig 20,8%-át hasznosította újra - Magyarország a maga 51,1%-os arányával épp lecsúszott a dobogóról.

Hazánkban az elektromos és elektronikus hulladék mintegy 70%-a a lakossági szektorban keletkezik, a fogyasztók a készülékektől jellemzően a közel 3000 üzletben megtalálható leadópontokon, hulladékudvarokban, valamint a lomtalanításhoz kapcsolódó gyűjtések alkalmával szabadulhatnak meg[3]. Magyarországon a 2018-as adatok szerint közel 70 ezer tonna elektromos és elektronikai hulladék begyűjtésére került sor, miközben ugyanebben az évben több mint háromszor ekkora mennyiségű új készüléket értékesítettek.

[1] https://ewastemonitor.info/wpcontent/uploads/2020/11/GEM_2020_def_july1_low.pdf

[2] https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20201208STO93325/elektronikai-hulladek-az-eu-ban-tenyek-es-adatok-infografika

[3] https://kormany.hu/dokumentumtar/orszagos-hulladekgazdalkodasi-terv-2021-2027